Wunderbaum

Tisztelt Uraim! Smasszerek! Kedves elítéltek!

Új börtön avatására gyűltünk egybe ezen a szép tavaszi napon. Örömmel jelenthetem, hogy demokráciánk vívmányaként, itt Szabadszálláson, a rabok társadalmi összefogdosásával készült el Európa legmodernebb börtöne, megelőzve ezzel sok félkész és tervezett kórházat, könyvtárat és kultúrházat.

Ezen a zártkörű rendezvényen büszkén mondhatom azt is, hogy ez az 1200 ágyas, 2400 székes impozáns intézet felszereltségében megelőzi számos fejlett tőkés ország börtönét is. Hogy is mondta az imént a művész úr? "Rabok legyünk, vagy szabadok?" Nos, önök már döntöttek.

Itt állunk most ebben a börtönben, amiben önök ülnek. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy országunk vezetői közül elsőnek léphessek be ide. Ha majd innen kilépek és bezárul mögöttem a kapu, azzal megnyílik ez a börtön. Köszönet azoknak, akik téglajegyet vettek, jó helyre került, itt mindenkinek megvan a maga téglája. Azokat nem is említem, akik csak úgy zsebbe nyúltak, mert azok már itt ülnek.

Mióta látom ezt az épületet, szinte rabja vagyok! Itt minden új! Új rácsok, új berendezések, ujj-lenyomatok. Az elítéltek minden nap kapnak egy Zsaru Magazint, az őrök pedig minden nap egy új embert.

Búcsúzóul hozzátok szólok, elítéltek! Ne akarjatok mindenáron megszökni! Odakint infláció van, ótvar minimálbérekkel, elszabadult árakkal, alacsony életszínvonallal. Itt ledolgozzátok a 8 órátokat, aztán leülhettek. Odakint a túlfeszített munkatempó szedi az áldozatait. Aki elért valamit az azért, aki pedig nem, az azért kap infarktust. Rossz a közbiztonság, s lehet, hogy még titeket is kirabolnak. Csak gondoljátok meg: itt bent van egy szobátok, van egy asztalotok és egy széketek. Kaptok egy tányér kaját. Van egy pohár vizetek. Mellette egy kancsótok, vagy egy köcsögötök. Higgyetek el, ennél többre most kint sem vinnétek, úgyhogy maradjatok itt bent, nyugton, a seggeteken!

1. Mindenkinek volt munkája.
2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.
3. Bár senki sem csinált semmit, a terv 100% fölött volt teljesítve.
4. Bár a terv 100% fölött volt teljesítve, mégsem lehetett semmit kapni.
5. Bár nem lehetett semmit sem kapni, mindenkinek megvolt mindene.
6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.
7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

A hamarosan megjelenő Csillagok háborúja - A Birodalom visszavág című film BD verzióján lesz néhány olyan jelenet, ami a mozifilmből - nyilván terjedelmi okok miatt - kimaradt.

Nos, nekünk sikerült megnéznünk, és ezúton be is számolunk arról a részről, amikor Darth Vader felfedi Luke Skywalker előtt, hogy igazából ő az apja:

A helyszín a Bespin. Egy dühödt fénykard-csata zajlik Darth Vader és Luke Skywalker között. A fekete lovag egy hirtelen suhintással lecsapja az ifjú jedi kezét, amely a fénykarddal együtt a mélybe esik. Luke körbenéz, és látja, hogy az egyetlen menekülési útvonal az előtte tátongó végtelen mélység.

- (Darth Vader) Obi van sosem mesélte el neked, mi történt az apáddal, ugye?
- (Luke) Eleget mesélt róla! Elmondta, hogy te ölted meg!
- (Darth Vader) Nem... Luke... Én vagyok az apád!
- (Luke) Hazudsz! Ez lehetetlen!
- (Darth Vader) Nézz magadba! Tudod, hogy ez az igazság.
- (Luke) NEM!
- (Darth Vader) De igen, ez az igazság... és tudod mi van még? Emlékszel arra a réz robotodra?
- (Luke) Threepio?
- (Darth Vader) Igen... Threepio... Én készítettem, amikor 7 éves voltam...
- (Luke) Nem...
- (Darth Vader) Gondolj bele, mindössze hét éves voltam. És te? Nézz magadra: nincs kezed, nincs munkád és még azt a kétütemű csühös űrhajódat se tudtad kiemelni a mocsárból...
- (Luke) Hah! Szétlőttem a gagyi Halálcsillagodat! Erre varrjá' gombot vén trottyos!
- (Darth Vader) Ja, amikor 20 éves voltál! Nevetséges! Amikor 10 éves voltam, félkézzel hazavágtam a Kereskedelmi Szövetség Robotvezérlő Űrhajóját!
- (Luke) Izé... nem én tehetek róla!
- (Darth Vader) Ó, most jön a szokásos "Jaj, úgy sajnálom magam! A faterom sosem azt vette nekem szülinapomra, amit szerettem volna... brühühü... a fater a Sith Fekete Lovagja... brühühühü!"
- (Luke) Kussojjá' má'!!!
- (Darth Vader) Egy balfácán vagy! Én a te korodban bezzeg már aprítottam a Jedi lovagokat!
- (Luke) Én meg a T-16-osommal versenyeztem a Beggar Canyonban, vazze!
- (Darth Vader) Ó, a Császár térdkalácsára! 10 éves voltam, amikor lenyomtam mindenkit a Boonta Eve Openen. Én voltam az egyetlen ember, aki képes volt elvezetni egy Pod Racert. az férfimunka volt kicsim!

Luke lenéz a feneketlen szellőzőaknába, majd tesz néhány tétova lépést.

- (Darth Vader) Na, úgy látom tévedtem. Mégse vagy az én kölköm. Nem tudom, ki a franc vagy, de hogy az enyém nem, az hétszentség!

Luke kilép a párkányra, egy pillanatig tétovázik, majd leveti magát a mélybe. Darth Vader utánakiált:

- (Darth Vader) Menjél csak Lekvár! Nyiratkozzál meg, elég cikis a séród!

Az angol humor egyik igen erősen favorizált témája az iskolai oktatás. Most tehát ilyen témájú jelenet következik, amely jelenet egy un. bentlakásos iskola igazgatójának irodájában játszódik, ahová behívatták az egyik ott tanuló fiú édesanyját.

– Jó reggelt kívánok, igazgató úr!
– Á, Mrs. Pharkins, kedves öntől, hogy befáradt.
– Szóra sem érdemes, ha Tomyval valóban valami gond van, szeretném csírájában elfojtani.
– Az igazat megvallva, tényleg nincs minden rendben a fia körül. Újabban a viselkedése nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Egyáltalán nem vesz részt a közösség életében, távol marad a sportfoglalkozásoktól, és hetek óta nem írt leckét.
– Hát ez hihetetlen!
– Az igazat megvallva, ha nem halt volna meg, kicsapnám.
– Tessék???
– Jól hallotta, kicsapnám! Ha nem venném figyelembe, hogy a fia halott, repülne innen.
– Tomy meghalt?
– Igen, fönt fekszik a betegszobában. Merev és világoszöld. Én megpróbáltam a lelkére beszélni, de nem mozdul.
– Tomy meghalt?
– Borzasztóan szélsőséges a viselkedése. Az egyik pillanatban le-föl járkál a folyosón, másnap meg teljesen mozdulatlan, és bűzleni kezd.
– Én ezt nem értem. Hogyan halt meg?
– Fontos ez?
– Igen, úgy gondolom.
– A könyvtár miatt volt az egész. Tudja a fiúk elkezdtek könyveket kivinni aláírás nélkül. A maga fiát is elkaptuk, én verésben részesítettem, és eközben meghalt. De megnyugtathatom Mrs. Pharkins, a hangadót elcsíptük, így már semmi probléma nem lesz a könyvtári fegyelemmel. Tudja a kartotékrendszer bevezetésével….
– Jól értem, hogy maga agyonverte a fiamat?
– Igen, de ne haragudjon, nem szoktam hozzá, hogy félbeszakítsanak. Tehát a kartotékrendszer bevezetésével…
– Tulajdonképpen mi történt?
– A fiúk belógtak a könyvtárba, és könyveket vittek el.
– A verésnél mi történt?
– Ja, akkor?! A fia az egyik pillanatban még hajolt, aztán már feküdt.
– Holtan?
– Olyasmi. Őszintén szólva Mrs. Pharkins kicsit betegesnek találom, hogy így vájkál a fia halálában. Itt most a gyerek hozzáállásáról van szó, és most már kezdem sejteni, hogy kitől örökölte.
– Én legalább nem vertem agyon!
– Valóban nem, ez azonnal látszott rajta, amikor hozzánk került. Tűnődtem is rajta: nem vált volna-e belőle egy egészen más gyerek, ha maga korábban már néhányszor agyonveri.
– Maga megőrült!?
– Igen, megőrülök a dühtől, mert a szerda délutáni tanítás elmarad a temetés miatt. De ne haragudjon, mennem kell.
– De hát ez képtelenség!
– Igen az... lenne, ha igaz lenne.
– Mit mond? Hogy mondja?
– Csak vicceltem, Mrs. Pharkins.
– Hála Istennek!
– Szombaton lesz a temetés.

Tudom, hogy a válás óta nem hallottál felőlünk, de hosszas gondolkodás után szeretném elmondani, mennyire sajnálom, hogy tönkrement a házasságod a lányommal. Sajnos igazad van, hogy otthagytad. Most jöttem rá, hogy valóban gyakran félrelépett, és semmi sem volt elég jó neki, amit te csináltál.

Tudom, én sem voltam jó anyósod, nagyon sajnálom, hogy soha nem tudtam befogni azt a nagy, mocskos pofámat, és mindenbe beleszóltam, de csak azért, mert segíteni akartam. Igazad volt, mégsem volt jó ötlet, hogy hozzátok költöztem, és mozdulni sem tudtatok miattam. Azt is nagyon sajnálom, hogy úton-útfélen csak téged ócsároltalak. Ezúton szeretnénk mindketten bocsánatot kérni, rájöttünk, hogy nálad szorgalmasabb, dolgosabb, rendesebb embert nem hordott még hátán a föld.

Most, így 10 év távlatából mégiscsak te vagy az az ember, akit férjül kívánnék az egyetlen lányomnak. Remélem a közben eltelt idő, megszépítette az emlékeidet, lecsillapodott benned a harag. Tudom, ennyi idő után nehéz újra kezdeni, de mindketten örülnénk neki, ha néha meglátogatnál minket, talán újra fellángol köztetek a régi szerelem.

Nagyon varjuk, hogy jelentkezz.

Csókol: szerető anyósod

U.I.: Gratulálunk a lottónyereményedhez!

Egy laza angol filmproducer irodájában vagyunk. A nagyhatalmú producer épp azzal van elfoglalva, hogy fogadja a filmszerepre jelentkezőket.

Szereplők:
Manager: (M)
Mr. Spiggott: (S)
Rendőr: (R)

M: Hát akkor lássuk ki a következő jelentkező? Hmm… Mr. Spiggott… Mr. Spiggott, jöjjön be legyen szíves!
S: Igen! (Mr. Spiggott bal lába helyén falábbal érkezik.)
S: (énekel, táncikál): I’m singing in the rain, just singing in the rain, what a glorius feeling, I’m happy again…
M: Talán, talán állapodjon meg, Mr. Spiggott! És kérem, foglaljon helyet! Tehát ön, Mr. Spiggott jelentkezik Tarzan szerepére.
S: Igen!
M: Mr. Spiggott, nem tudtam nem észrevenni szinte azonnal, hogy ön féllábú.
S: Észrevette?
M: Észrevettem, Mr. Spiggott. Ha valaki ilyen régen van a szakmában, mint én, ööö… szinte azonnal észreveszi az ilyesmit. Tehát, ha jól értem, akkor ön, Mr. Spiggott, a féllábú jelentkezik Tarzan szerepére, amit a hagyomány szerint általában kétlábú színművészekre szoktak kiosztani.
S: Bizony!
M: És ön pályázik erre a szerepre.
S: Igen!
M: Erre a szerepre, amelynek eljátszásánál minimum két láb az általános elvárás.
S: Így van!
M: Nos Mr. Spiggott, kell-e önnek részletesen ecsetelnem, hol szenved ön hiányt ahhoz, hogy megkapja a szerepet?
S: (felháborodottan): Igen, kell!!!
R: Állj! (Egy angol rendőr lép be.) Kedves közönségünk. Megszakítjuk műsorunkat, hogy bosszantsuk önöket.
M: Kell-e különösen kihangsúlyoznom, hogy ön a lábai terén mutat fel némi fogyatékosságot?
S: A lábaim terén?
M: Igen ott. Bár meg kell vallanom, a jobb lába tetszik nekem. Szeretem a jobb lábát! De a balt sajnos, hmm… más fából faragták! A jobb lába nagyon megfelel a szerepre, rögtön ezt gondoltam, amikor bejött: "De jó ez a jobb láb a szerepre!" Semmi sincs a jobb lába ellen. Az a baj, hogy mellette sem!
S: Arra gondol, hogy nem felelek meg?
M: Igen, Mr. Spiggott, nem felel meg. Nem hiszem, hogy az angol közönség felkészült lenne egy féllábú Tarzan látványára.
S: Értem.
M: De ne csüggedjen! Egy teljesen láb nélküli embernél azért nagyobb esélye van, hogy megkapja a szerepet.
S: Szóval mégis van esélyem?
M: Nagyon jó esélye van. Ha a következő másfél évben egyetlen kétlábú színész sem jelentkezik, önnek nagyon jó esélye van, hogy megkapja ezt a főszerepet. Ha egy kétlábú sem jön, akkor ön, a féllábú, éppen az a típusú személy lesz, akivel majd megpróbálunk telefonon kapcsolatba kerülni.
S: Nagyon köszönöm!
M: Azt tanácsolom, menjen haza, és üljön otthon a telefon mellett remélve, hogy hátha felhívjuk. Sajnos e pillanatban nem tudok több konkrétumot mondani.
S: Persze, ez természetes!
M: De igyekezzen türelemmel várni.

Üdvözöljük a BKV Villamosvezetői forgalmi tesztjén!

A vizsga helyes kitöltői továbbmehetnek a gyakorló központunkban, ahol is sikeres szereplés után munkalehetőséget nyerhetnek a BKV soraiban.

Kérjük karikázzák be a helyes választ!

1. A járatsűrűség 3 perc. Az Ön előtti szerelvény 8:00-kor indul, hánykor kell Önnek indulnia?
a) Majd a kávé után.
b) 8:23-kor.
c) Ha már nagyon dörömbölnek az utasok.

2. Ön a 4-es szerelvényt vezeti. Észreveszi, hogy a pályán üzemzavar miatt szerelvény vesztegel. Mit tesz?
a) Félrerántom a kormányt, és kikerülöm.
b) Ipszilon fordulatot veszek, majd a kocsiszínbe hajtok.
c) Fél órát várok zárt ajtókkal, közben a mikrofonba káromkodom.

3. Észreveszi, hogy a megbeszéltek ellenére a 6-os járat vezetője (a köcsög Béla) időben indult. Hogy reagál?
a) Bedobom a páleszt, amit az öltözőszekrényben rejteget.
b) Üldözőbe veszem a 4-essel, s a Margit hídon előzésbe kezdek.
c) Defektet színlelek és elengedek még három 6-ost.

4. Menőnek akar tűnni Klárika előtt és kilőni a zöldnél. Mit tesz, mikor vált a lámpa?
a) Hirtelen balra tekerem a kart.
b) Hirtelen jobbra tekerem a kart.
c) Össze-vissza kapcsolgatok mindent, mint egy lengyel sci-fiben.
d) Rájövök, hogy még nem engedtem fel az áramszedőt, így köhécselve megteszem.

5. Ha már tagja lenne a dreamteamnek, mivel növelné a csapatszellemet?
a) Elmennék Bélával hajnalban felsővezetéket lopni.
b) Kettőnkön szemléltetném Klárikának a szerelvények egymásba csatolását.
c) Minden civilt avval hitegetnék, hogy igenis nagy munka azokon a keskeny kis síneken végigegyensúlyozni egy ilyen hatalmas járművel.

6. ESSZÉ. Írja le, hogyan képzeli el egy átlag napjanak csúcspontját!
Ötletadás:
a) Halálra ijesztettem 6 gyalogost, amikor az utolsó pillanatban csengettem rájuk a megállóban.
b) Klárikával minden találkozásunkkor egymásra indexelünk a kreszt figyelmen kívül hagyva.
c) Egy út során sikerült lefényképeznem a visszapillantómban 8 kilógó lábat, 2 gyerekfejet, 12 hosszú kabát csücsköt és 4 aktatáskát.
d) Megin' beszó'tam a hácsó kocsiban a cigányoknak.
e) 12 perc késéssel indultam, mer pisálni voltam, majd a megállóknál az arcommal közlekedési dugót színleltem.

7 pont, amiben megegyezik a Windows és egy átlagos nő:

• Szinte mindenkinek van, vagy volt már.
• Logikusnak tűnő szerkezete ellenére teljesen kiszámíthatatlan.
• Teljesen azonos eseményekre képes a legkülönfélébb, legmeghökkentőbb válaszokat produkálni.
• A legtöbb tetszetős és praktikusnak látszó  terméket rájuk tervezik.
• A használat során bebizonyosodik, hogy a divatos külső nem minden.
• A használati idő előrehaladásával, egyre nagyobb százalékát veszi igénybe kapacitásunknak.
• Az újabb verziók mindig a régebbi hibáinak kijavítását ígérik, ehelyett mindig újabb és újabb, addig elképzelhetetlennek tartott hibaforrásokkal találkozunk.

7 pont, amiben egy belevaló férfi hasonlít a Linuxra:

• Egyszerre akár több felhasználó igényeit is képes maradéktalanul kielégíteni, akár úgy is, hogy egyik sem tud a másik létezéséről.
• Nyílt és egyszerű forráskódja ellenére saját képükre formálni igazán csak a hozzáértők képesek.
• Türelemmel és megfelelő gyakorlattal minden feladatot meg lehet vele oldani.
• Feltételezi, hogy az őt használó tudja, mit is akar vele kezdeni.
• A rendelkezésre álló erőforrások lehető legnagyobb részét a felhasznaló(k)nak adja.
• Működésében probléma csakis durva felhasználói behatás esetén következik be.
• Habár gyakran és sokféle újabb verzió jelenik meg, a felhasználók igyekeznek a régit megtartani s legfeljebb egyes részeket frissíteni.

Csengetés, ajtónyitás.

- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden!
- ... és mit mér... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Így is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik! Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.

...

- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni?
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenőr megbüntetheti.
- Ő is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.
- Inkább ne.

Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.

- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...

Mennyire barkácsoló típus Ön?

1) Mire használja a flexet?

a) A mit? (0 pont)
b) Csiszolás, vágás. (5 pont)
c) Csiszolás, vágás, kenyérszeletelés, konzervnyitás, fogkő eltávolítás, manikűr-pedikűr, barkónyírás. (10 pont)

2) Mit tesz, ha csöpög a csap?

a) Pánikba esem, és szerelőt hívok. (0 pont)
b) Elzárom. (5 pont)
c) Leflexelem a sarokszelepet, majd hogy megtaláljam a rejtett hibát, villanyvésővel végigbontom a falban a vízvezeték csövet, alkatrészeire szedem a bojlert, markolóval kibontom a ház vízbekötését, végül kihívom a szerelőt, aki elzárja a csapot. (10 pont)

3) Mit tesz, ha könyvespolcra van szüksége?

a) Inkább kidobom a könyveket. (0 pont)
b) Lemérem a rendelkezésre álló helyet, és ennek alapján vásárolok egyet. (5 pont)
c) Kivágom a kertben legvastagabb tujákat, majd a cseresznyefát, méretreflexelem, lesmirglizem, majd az első kudarc után új alapanyag után nézek; a tetőgerendák lefűrészelését követően megkeresem hozzátartozóim a ház romjai alatt. (10 pont)

4) Mit tenne, ha egy pajtában tartanák fogva, ahol van egy gázpalack, egy kanna benzin, valamint egy zsák szög és őrzői magára hagyják?

a) Nem dohányoznék. (0 pont)
b) Kisétálnék az ajtón. (5 pont)
c) Beleraknám a szöget a benzineskannába, és ezt az egészet a gázpalackra erősíteném, és amikor jönnek a fogvatartók, meggyújtanám, ha lenne gyufám. (10 pont)

Értékelés:

0 pont: Ön abszolút nem barkácsoló típus. De önből élnek azok a szolgáltató hiénák, akik egy gyújtóláng begyújtásáért 15000 forintos kiszállási díjat, 6000 forintos anyagköltséget és 23000 ezer forintos munkadíjat számolnak fel.

5-35 pont: Ön átlagos műszaki érzékkel rendelkezik.

40 pont: Önben rendkívül erős barkács-hajlam munkál, ne adja fel, egy éjjeliszekrény többet ér, mint a hüvelyk, a mutató és a gyűrűs ujja!