Az angol humor egyik igen erősen favorizált témája az iskolai oktatás. Most tehát ilyen témájú jelenet következik, amely jelenet egy un. bentlakásos iskola igazgatójának irodájában játszódik, ahová behívatták az egyik ott tanuló fiú édesanyját.
– Jó reggelt kívánok, igazgató úr!
– Á, Mrs. Pharkins, kedves öntől, hogy befáradt.
– Szóra sem érdemes, ha Tomyval valóban valami gond van, szeretném csírájában elfojtani.
– Az igazat megvallva, tényleg nincs minden rendben a fia körül. Újabban a viselkedése nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Egyáltalán nem vesz részt a közösség életében, távol marad a sportfoglalkozásoktól, és hetek óta nem írt leckét.
– Hát ez hihetetlen!
– Az igazat megvallva, ha nem halt volna meg, kicsapnám.
– Tessék???
– Jól hallotta, kicsapnám! Ha nem venném figyelembe, hogy a fia halott, repülne innen.
– Tomy meghalt?
– Igen, fönt fekszik a betegszobában. Merev és világoszöld. Én megpróbáltam a lelkére beszélni, de nem mozdul.
– Tomy meghalt?
– Borzasztóan szélsőséges a viselkedése. Az egyik pillanatban le-föl járkál a folyosón, másnap meg teljesen mozdulatlan, és bűzleni kezd.
– Én ezt nem értem. Hogyan halt meg?
– Fontos ez?
– Igen, úgy gondolom.
– A könyvtár miatt volt az egész. Tudja a fiúk elkezdtek könyveket kivinni aláírás nélkül. A maga fiát is elkaptuk, én verésben részesítettem, és eközben meghalt. De megnyugtathatom Mrs. Pharkins, a hangadót elcsíptük, így már semmi probléma nem lesz a könyvtári fegyelemmel. Tudja a kartotékrendszer bevezetésével….
– Jól értem, hogy maga agyonverte a fiamat?
– Igen, de ne haragudjon, nem szoktam hozzá, hogy félbeszakítsanak. Tehát a kartotékrendszer bevezetésével…
– Tulajdonképpen mi történt?
– A fiúk belógtak a könyvtárba, és könyveket vittek el.
– A verésnél mi történt?
– Ja, akkor?! A fia az egyik pillanatban még hajolt, aztán már feküdt.
– Holtan?
– Olyasmi. Őszintén szólva Mrs. Pharkins kicsit betegesnek találom, hogy így vájkál a fia halálában. Itt most a gyerek hozzáállásáról van szó, és most már kezdem sejteni, hogy kitől örökölte.
– Én legalább nem vertem agyon!
– Valóban nem, ez azonnal látszott rajta, amikor hozzánk került. Tűnődtem is rajta: nem vált volna-e belőle egy egészen más gyerek, ha maga korábban már néhányszor agyonveri.
– Maga megőrült!?
– Igen, megőrülök a dühtől, mert a szerda délutáni tanítás elmarad a temetés miatt. De ne haragudjon, mennem kell.
– De hát ez képtelenség!
– Igen az... lenne, ha igaz lenne.
– Mit mond? Hogy mondja?
– Csak vicceltem, Mrs. Pharkins.
– Hála Istennek!
– Szombaton lesz a temetés.
