Michelangelo: - Jó estét Szentatyám!
Pápa: - Jó estét! Jó estét Michelangelo. Szeretnék beszélni önnel Az utolsó vacsora című festményéről.
M: - Igen?
P: - Nem tetszik!
M: - Ajjaj! Pedig órákig festettem.
P: - Egyáltalán nem tetszik.
M: - A gyümölcskocsonya miatt? Gondoltam, az egy kis színt visz bele... Ja, tudom! Biztos a kenguru zavarja.
P: - Miféle kenguru?
M: - Átfestem, semmi gond.
P: - Nem is láttam a képen kengurut!
M: - Ott áll a háttérben, de átfestem. Majd csinálok belőle ...hmmm... tanítványt.
P: - A-ha!
M: - Úgy jó lesz?
P: - Itt a probléma!
M: - Hol?
P: - A tanítványok! Huszonnyolcan vannak!
M: - Hát akkor majd huszonkilencen lesznek. Átfestem a kengurut tanítvánnyá.
P: - Ne! Nem a kenguru a lényeg, hanem hogy huszonnyolc tanítványt festett a képre!
M: - Kevés?
P: - Dehogy! Túl sok!
M: - Bizonyos értelemben igen, de egy jó nagy hepaj illúzióját szerettem volna kelteni. Tudja, egy olyan igazi utolsó vacsorát akartam ábrázolni, nem valami szokványos kajálást.
P: - De az utolsó vacsoránál csak tizenkét tanítvány volt jelen.
M: - De hátha beugrottak a többiek is.
P: - Összesen csak tizenkét tanítvány volt.
M: - Talán meghívták a barátaikat.
P: - Az utolsó vacsoránál csak a mi Urunk és tizenkét tanítvány volt jelen. Ez feketén-fehéren benne áll a Bibliában.
M: - Haverok?
P: - Nem voltak!
M: - Pincérek?
P: - Azok sem!
M: - Táncos komikusok?
P: - Sem!
M: - De nekem úgy tetszik az a sok ember! Olyan jól betöltik a vásznat!
P: - Csak tizenkét tanítvány és a mi Urunk volt jelen, az utolsó vacsora...
M: - Megvan! Legyen a kép címe: "Az utolsó előtti vacsora".
P: - Micsoda?!
M: - Hát, ha volt utolsó vacsora, akkor kellett lenni utolsó előttinek is, nem igaz?
P: - Hát persze, de...
M: - Helyes! Akkor ez lesz az utolsó előtti vacsora. Arról semmit nem mond a Biblia, hogy azon hányan voltak!
P: - Persze hogy nem mond, de hát a...
M: - Nahát akkor!
P: - Nézze! Az utolsó vacsora jelentős esemény volt Urunk életében. Az utolsó előtti nem. Még annak ellenére sem, hogy ott volt egy bűvész meg egy rezesbanda. Szóval, én egy utolsó vacsorát rendeltem magától, és azt is akarok kapni.
M: - Igen, deee...
P: - Tizenkét tanítvánnyal és egy Krisztussal!
M: - Eggyel?!
P: - Igen, eggyel! Elmondaná, mi vezette magát arra, hogy három Krisztust fessen a képre?
M: - Olyan jól hat.
P: - Nem hat jól!
M: - De igen! A középső kövér kiegyensúlyozza a két soványat.
P: - Csak egy messiás...
M: - Tudom én azt! De művészi szabadságról még nem hallott?
P: - Egy megváltó volt!
M: - Megmondom én mi kell magának! Egy rohadt fényképész! Nem pedig egy fantáziadús festő!
P: - Megmondom én, hogy mi kell nekem: egy utolsó vacsora, egy Krisztussal, tizenkét tanítvánnyal, kenguru nélkül, csütörtök délre, vagy nem kap fizetést!
M: - Rohadt fasiszta!